6.Rész

El sem hiszitek, milyen boldog vagyok, hogy szeretik a blogom és akarjátok, hogy folytassam. Úgy örülök nektek, nagyon boldoggá tetettek. Nem akarom húzni mivel úgy is kicsit régebben volt rész meg már hálálkodtam az ezelőttibe. De még egyszer nagyon köszönöm !!:)

haha xx

Csak azért ültem le, mert már elegem van a melegekből: Harry kivágta nálam a biztosítékot. De valahogyan nem tudtam rá haragudni nem tudom miért, de nem. Mert talán nem akart semmi rosszat csak a barátnője is így nézet ki. Na, jó egy dolog, amit utálok magamon az a hátsóm. De az biztos, hogy ha az a Zayn gyerek meleg, akkor tuti nem megyek oda hozzá. De ha itt meg félre értik azt a félre érthető képet, akkor mi lesz?! Bezárkózok a házba és nem megyek sehová, de akkor éhen halok.

- Na, jó felhívom - mondta Harry és kiment. A többiek is leültek.

- Louis mondanom kell valamit - szólalt meg Niall.

- Igen? - kérdezte Móni fura hangsúllyal.

- El kell mondanom neki - mondta a szőke.

- De nem lehet Harry megkért minket - na de jó most összeveszik a barátnőjével itt előttünk.

- De akkor joga van tudni a Louis-nak.

- Miről van jogom tudni? - kérdeztem.

- Igen miről kell tudnia? - kérdezte Liam.

- Gyere, elmondjuk - mondták és elhúzták Liam-et. Bementek a konyhába.

- Oké akkor titkolózzatok - kiabáltam utánuk. Erre nem válaszoltak. Egyedül ültem a nagy előszobában és bámultam a semmit. Egy kicsit dühös voltam. Mit kell megtudnom? Nagyon fúrja az oldalamat.

Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, mi lehet az. Ezen gondolkoztam, amikor is Harry lépett be a házba.

- Többiek? – kérdezte, majd pici mosolyra húzódott a szája és elindult felém.

- Khm… srácok – álltam fel kiabálva.

- Igen? - jöttek ki.

- Na, mit mondott Zayn? - kérdezte Niall.

- Mehetünk - mondta Harry lesújtó hangon.

- Biztos? - kérdeztem.

- Tuti - mondta Liam és kiment az ajtón. Tehát ő marad. Elindultam a lépcső felé és bementem a vendégszobába, ahol lepakoltuk a cuccaimat. Bedobtam az egyik bőröndbe mindazokat, amit ott találtam, majd leültem és gondolkoztam. Érdekes, amikor találkoztunk az-az mikor megmentettem, akkor egy férfi akarta leütni Harry-t, ehelyett én ütöttem le a férfit… de ahhoz erősebbnek kéne lennem. És akkor simán lelökhettem volna magamról őt is. De nem tettem. Mert olyan volt, mintha én is akarnám. Állj! De az nem lehet, én nem… nem akarom, nem tetszik nekem. De akkor miért gondolok ilyeneket? Azt hiszem ez túl sok: így, minden. Az ablakhoz sétáltam és kinyitottam. Felnéztem az égre, a sötét égre. Épp most jelentek meg a csillagok, amik szépen beborították az eget. Láttam egy hullócsillagot és gondoltam, kívánok. Igen, tudom. Gyerekes dolog, de talán valóra válhat. Eddig egy kapcsolatom se tartott tovább, mint egy hónap. Kit álltatok?! Talán ha egy hétig tartott. Ezért egyszerű a kívánságom.

- Bárcsak megtalálnám az igaz szerelmet! - mondtam ki egy picit hangosan.

- Minden lehetséges, csak cselekedni kell hozzá! - vert hátba óvatosan Liam.

- Te? Hogy-hogy itt vagy? - kérdeztem meglepetten.

- Én is megyek veletek, úgyis régen láttam már Zayn-t - mondta és kiment. Komolyan mondom kész rejtély ez a srác. Megfogtam a bőröndöt és elindultam lefelé. Ott már vártak a többiek. Még jó, hogy a ház előtt parkoltam le. Bedobtam a csomagtartóba a cuccomat. Még szerencse, hogy nem valami kicsi az autó, mert különben nem fértünk volna be. De persze a saját autómba nem vezethetek, mert nem ismerem az utat. Marha jó, nekem semmi sem jön össze. Olyan 1 óra múlva megállt a jármű, gondolom megérkeztünk. Ránéztem az órámra: fél 10. Na, de jó. Mondjuk nem is voltam annyira fáradt. Na jó nem, nem voltam fáradt. Kiemeltem a cuccomat és körbenéztem. Egy szép nagy kertes ház állt előttem.

- Harry, de rég láttalak - jött ki egy fekete hajú fiú. Olyan 18 körül lehet, ha nem több.

- Szia Zayn - mondta monoton hangnemben a göndör.

- Sziasztok - köszönt nekünk is. – Gyertek be!

Kinyitotta az ajtót. Én letettem a bőröndöm és leültem. A többiek is így tettek.

- Akkor egy gyors bemutatkozás - mondta Zayn.

- Én Louis vagyok - nyújtottam a kezem.

- Oké gondolom Harry már beszélt rólam…

- Igen túlontúl sokat is - mondtam.

- Oh - ennyi jött ki a száján. - Most pedig ne lustálkodjunk, hanem menjünk bulizni!

- Te most csak hülyéskedsz? - kérdezte Niall.

- Nem, nem hülyéskedek.

- Felőlem - mondtam.

- Nyugi, csak itt a háromlépésnyire lévő házba megyünk, ott van a buli - mondta és terelgetett, hogy elinduljunk.

Azért nem volt igaza, mert nem is háromlépésnyire volt a ház, hanem egy utcát kellet menni.

Amikor beértünk, a bulizás már nagyban ment. Az óriási ház teli volt emberekkel, akik vagy néhány asztalnál iszogattak, vagy részegen táncoltak a pörgős parti zenére, de néha-néha benyomtak valami lassút is. Én hülye… miért egyeztem bele ebbe. Talán csak le akartam inni magam, de azt hiszem az már sikerült, mert nagyon émelygek.

- Gyere, pajti igyunk még - azt hiszem Zayn volt, aki hozzám szólt.

- O-ok-oké – sikerült valahogyan kinyögnöm. Nem tudom mit, de valamit rendelt Zayn. Belekortyoltam. Semmi fura nem volt benne, ugyanolyan íze volt, mint a többinek. Éreztem, hogy le fogok esni a székről, de valami megállította az zuhanásom. Oldalra néztem és láttam, Zayn volt az. Átölelt és felvett a karjába.

*Zayn szemszöge*

Amikor oda mentem Louis-hoz láttam rajta, hogy már elég sokat ivott. Ezért kiterveltem valamit, és tudom, hogy rossz, hogy ilyeneket tervezek. De hát igen, meleg vagyok. Gondolom a drága Harold már elmondta.

Leültem mellé és néztem a lapot, mit kérjek. Valami jó ütőset. A legalsó jónak tűnt, ezért rámutattam, majd a srác adta is a löttyöt. Az egyiket megfogtam és lehúztam, a másikat meg a társam döntötte magába. Amikor is megláttam, hogy megingott és le akar esni a székről. Reflexemnek hála időbe elkaptam. És ez az, amit szerettem: egy ártatlan részeg fiú a karjaim közt - tökéletes. A többieket kerestem és hamar meg is találtam.

- Figyeljetek, hazaviszem, mert nagyon kiütötte magát - mondtam.

- Aha, persze! Hogy aztán majd kihasználd az alkalmat- szólt Harry flegmán.

- Én ne… - nem tudtam kinyögni, mert közbe vágott.

- Niall, Móni megyünk - kiabálta a göndör erre mindenki itt termett. Ennyit a tervemről. De az még mindig jó érzés, hogy Louis itt fekszik, a karjaimban - helyesbítek, alszik. A házhoz érve, mindenki ment a saját szobájába. Kivéve én, mert én vittem Louis-t a vendégszobába ugye… Szép lassan leengedtem az ágyra nehogy felébredjen. Ahogyan mások csinálják, ilyenkor kimennek, de én nem vagyok valaki más. Leültem mellé és néztem. A mellkasa fel-le emelkedett és halkan szuszogott. Hirtelen ötlettől vezérelve meg akartam csókolni. Na, jó nem hirtelen ötlet volt, mert amióta megláttam ezt vártam. De valahogy ő nem olyan, mint a többiek. Ő valahogyan más, szebb. Azt hiszem szerelmes lettem.

- Megcsókolsz még ma, vagy vársz, míg fel kell a nap? - szólalt meg Louis.

- Te de… oké - először dadogtam, majd megkérdeztem magamban: Miért is ne?! A számat a szájára nyomtam és megcsókoltam. De nem hagytuk abba, Louis felült. Nem tudom hogyan csinálta, hogy az előbb még majdnem leesett a földre, most meg itt csókolózik velem.

- Louis akarlak… - váltam el a puha ajkaitól. Erre csak biccentett majd újra csókolózásba kezdtünk. Akkor pedig elvesztettem az egyensúlyom és eldőltünk a földön. Ez már túl szép volt, hogy igaz legyen, ezért sem hagytam abba. Fölé másztam, hogy megint egy csókban forrjunk össze. Kezemet a pólója alá vezettem. Tudtam, hogy nem bírom már sokáig türtőztetni magam, és láttam, az alattam lévő sem.

Másnap reggel fáradtan, ugyanakkor büszkén ébredtem fel. Igen, büszkén. Büszkén, mert, ahogy oldalra néztem megláttam a leggyönyörűbb embert magam mellett feküdni.